Kutatások bizonyítják, hogy nem mindig a jól meghatározott célok elérése a legjobb számunkra. Egy dédelgetett álom vagy célkitűzés elengedése jótékony hatással lehet a lelki, sőt a fizikai egészségre is.
A XIX. század óta a tudósok arra összpontosítanak, mi késztet bennünket arra, hogy a nehézségeken keresztül kitartsunk, és elérjük azt, amire vágyunk. Csak a közelmúltban foglalkoztak azzal, hogyan mondhatunk le dédelgetett céljainkról, és miért is lenne erre szükség – tot „céltól való elszakadásnak” nevezik, és Gabriele Oettingen, a New York-i Egyetem kutatópszichológusa szerint sokáig az emberi motivációval foglalkozó tudományterület „fekete bárányaként” kezelték.
Miért van ez így? A nyugati kulturális előítélet a kitartást és a teljesítményt ünnepli, ezért a célok elhagyását „kudarcnak” tekintik
– mondja Cathleen Kappes, a németországi Hildesheimi Egyetem pszichológusa.
Kappes a Motivation and Emotion című folyóirat 2022. decemberi számának társszerkesztője, amely teljes egészében a céltól való elszakadással kapcsolatos tudományos eredményeknek volt szentelve. A kiadvány az elhanyagolt terület bemutatásával egy egyere népszerűbb mozgalmra hívta fel a figyelmet.
A lap főként az életünk vagy identitásunk szempontjából fontos hosszú távú célokra összpontosít: diplomaszerzés, házastárs megtalálása, lakásszerzés. Egyes célok lehetnek rövidebb távúak, mint például a maratoni futásra való felkészülés, de mindegyik elkötelezettséget, erőfeszítést és áldozatot igényel.
A kutatások és a hétköznapi tapasztalatok azt mutatják, az akadályok leküzdése, hogy végül úgy érezzük, sikerrel járjunk, elengedhetetlen a jólétünkhöz.
Ilyen kezdeményezés lehet bármi, kezdve attól, hogy egy kisgyermek a fenekére esik, amíg meg nem tanul járni, egészen addig, hogy egy jogi egyetemet végigszenvedő diák végül átmegy a jogi vizsgán.
De a próbálkozás és az újrapróbálkozás nem ábrázolja a teljes képet. A legújabb tudományos eredmények azt mutatják, bizonyos esetekben fontos feladni a törekvéseket, amikor azok túl költségessé válnak, megvalósíthatóságuk esélytelenné válik, vagy éppen mindkettő.
Tekintettel a kitartás értékének régóta tartó hangsúlyozására, azonnal felmerül egy kérdés: Az elengedés ugyanolyan kritikus képesség, mint a kitartás? Nehéz eldönteni. Kappes szerint a jólétünk szempontjából „a két folyamat optimális kölcsönhatása” a legfontosabb.
Az a képesség, hogy célokat tűzzünk ki, azokat a kudarcok ellenére is kövessük, majd a körülmények változásával kilépjünk belőlük, adaptív és egészséges.
Ugyanígy az is, hogy értelmes, új célokat találjunk és elkötelezzük magunkat mellettük. Néhányan közülünk sokkal jobban csinálják az egyiket vagy mindkettőt, és az, hogy mennyire jól csináljuk őket, drámaian befolyásolja érzelmi és fizikai egészségünket – véli a pszichológus.
Bizonyos személyiségjegyek kapcsolódnak ezekhez a képességekhez. „Az optimisták úgy érezhetik: »Az életem újra jó lesz«, ami megkönnyíti az elengedést és az új célok azonnali kitűzését” – mondják a szakértők.
Lucas Keller pszichológus szerint „a tervezéshez szokott emberek néha nehezebben engedik el a lehetetlen célokat, de ha egyszer felszabadultak a nyomás alól, hatékonyabban találnak új célokat és jobban tudnak menni is utánuk”.
Egy vizsgálat kiderítette, hogy azok az emberek, akik könnyebben el tudják engedni céljaikat, jobban működő endokrin- és immunrendszerrel, valamint kevesebb fizikai problémával szembesülnek.
